2016. december 31., szombat

NYERNI VAGY NEM NYERNI...

...az itt a kérdés. Főleg amikor a család fiatalabb tagjai kezdenek el beszállni a közös társasozásba. A nem nyerést valószínűleg először kudarcként éli meg minden gyerek. Aztán jellemtől, neveltetéstől, társaságtól függően ez ideális esetben megváltozik, és nagyobb részben a játék maga lesz az öröm és az élmények forrása, és csak hab a tortán a nyerés. Most mondhatnám a keleti filozófia tanítását, hogy az út a fontos nem a cél, de ebből egy gyerek még nem biztos, hogy megérti a lényeget. Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy autóversenyben az, aki a 20-adik helyről indul és a végén 5-ödikként ér célba, folyamatosan küzdi magát előre, támad, előz, az valószínűleg jobb, élvezetesebb, izgalmasabb versenyt fut, több élménnyel gazdagodik, mint aki az élről indul, teljesít 50 tökéletes kört és elsőként ér célba. Talán nem a legjobb példa, de a lényeg benne van. A játék során kialakuló sikeres pillanatokat kell értékelni, az ügyes, okos, esetenként szerencsés akciókat, mert ezekből biztosan sokkal több van egy játszma során, mint a győzelem egyetlen eseménye. Persze nyerni jó, mindenki erre törekszik, de egy könyvnek vagy filmnek sem csak a végét akarjuk élvezni. Mármint gondolom én. Egy játékest után másnap nem arra emlékszem, hogy x játékból y alkalommal nyertem, hanem arra a pár kivételes lépésre vagy elképesztő véletlenre, ami a játékok során létrejött. Például amikor egyszer hárman Liar's Dice-oztunk, és úgy mondtam be 5 ötöst, hogy nálam 1 volt belőle, majd mikor a következő játékos nem hitte el, mert nála egy sem volt, kiderült hogy a harmadik játékosnál 4 ötös volt (öt kockából). Egy ilyen után ki a fenét érdekel, hogy ki nyer. Nekem azok a társasjátékok az igazán jó játékok, amik ilyen pillanatokat tudnak adni, és nem azok, amikben sokszor nyerek. Bár igazából ez utóbbi csoport nem is létezik, úgyhogy lehet, hogy ez az egész csak racionalizálás :)

2016. december 28., szerda

THE CASTLES OF BURGUNDY: THE CARD GAME

A játékcímhosszúsági verseny mai győztese a TCOBTCG lett, és bár a doboz csúnyasági versenyen is jó eséllyel indult, azt sajnos nem sikerült megszereznie, csak harmadik lett.


A játékot Stefan Feld tervezte, akitől eddig csak olyan játékokat láttam, amelyek nem érdekelnek, se a címük, se a témájuk alapján, de még csak a kinézetük se keltette fel az érdeklődésemet. Akkor miért esett a választásom erre a játékra? Mert viszonylag olcsó volt, mert nyelvfüggetlen kártyajáték 1-4 fő részére, és mert az eredetijével ellentétben ebben nem kell kockákat dobálni.


A játék 5 fordulóból áll, és minden fordulóban a játékosok a nekik kosztott 6 lapból kettőt kézben tartva egymás után hajtanak végre akciókat. A lapok több funkciót látnak el. A lap tetején levő dobókocka értéke határozza meg például, hogy a piactérről mely lapokat tudjuk megszerezni. A megszerzett lapokat ugyancsak az értéküknek megfelelő lappal lehet megépíteni és az uradalmunkba helyezni. Itt hármas készleteket próbálunk kialakítani, azonos színű lapokból. A megépített lapon szereplő egyedi jutalmat ekkor kapjuk meg, illetve a hármas készletekért járó pontokat is elkönyveljük majd a játék végén. Aki egy bizonyos színű csoportot elsőként hoz létre, az ugyancsak bónuszt kap, ahogy az is, aki elsőként gyűjt be minden színből egy hármas csoportot.


Minden fordulóban különböző extra bónuszok járnak a hármas csoportok létrehozásáért. Ha nem tudunk vagy nem akarunk a piacról vásárolni, a lapjainkat felhasználhatjuk egyéb módon is, például ezüstöt vagy munkásokat szerezhetünk. A munkásokkal a lapjaink értékét módosíthatjuk, három ezüst beváltásával pedig egy extra akcióhoz juthatunk, amikor is három húzott lapból az egyiket felhasználhatjuk akció végrehajtására vagy a projektjeink közé tehetjük. A megszerzett árukat a megfelelő akciókártyával győzelmi pontra válthatjuk, többféle állattal pedig több pont szerezhető. A munkásokat és ezüstöket hármassával szintén győzelmi pontra lehet váltani.


A TCOBTCG egy ízig-vérig euró játék, gazdálkodással, építéssel, gyűjtögetéssel versengünk a pontokért, hogy a végén a legtöbbet szerezve megnyerjük a játékot. A játékosok közötti interakció annyiban merül ki, hogy a piacról egymás elől halászhatjuk el a lapokat. Éppen ezért játszható passziánsz formában egy automata ellenfél ellen, amit természetesen háziszabállyal lehet és kell is érdekesebbé, élvezetesebbé tenni. Ez a módosítás megtalálható a játék BGG fórumában.

TCOBTCG

2016. december 19., hétfő

SCYTHE

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Jakub Rozalski nevű lengyel festőművész, aki álmodott egy világot, egy alternatív 1900-as évekbeli európát, ahol az emberek különféle csudálatos állatok és óriás mechanikus gépek segítségével élnek, dolgoznak és harcolnak. Ezt a világot számos gyönyörű, különleges hangulatú festményen örökítette meg. Az óperenciás tengeren túl pedig éldegélt egy Jamey Stegmaier nevű amerikai játéktervező, akinek az egyik játékötletéhez hiányzott a téma, a helyszín, a szereplők. Történt aztán, hogy ezek ketten egymásra találtak, és létrehozták a Scythe (Kasza) nevű társasjátékot, ami olyan nagy szenzáció lett birodalomszerte, hogy csodájára jártak az emberek. 


Olyannyira tetszett a népnek a játék ötlete, hogy hamarjában össze is kalapoztak 1.8 millió petákot, amiből kisvártatva el is készült a portéka. Na, de ekkor még kevesen tudhatták, hogy lesz-e olyan jó a játék, mint azt ígérték, így aztán mindenki izgatottan készült, várta az alkalmat, hogy kipróbálja. És bizony úgy is lett. Az óriási doboz teletömve minden jóval. Hatalmas játéktábla, gyönyörű játékfigurák, a kártyákon a csodaszép festmények. A játékmenet szerteágazó, izgalmas és változatos. Aki a szerencsében bízik, az kerülje el messzire. Itt csak az okosaknak terem babér, illetve csillag. Meg kell találnunk az arany középutat a területfoglalás, termelés, fejlesztés és harc közepette, ugyanakkor nem árt a népszerűségünkre is figyelni a helyi lakosság körében. És mint ahogy az a mesékben lenni szokott, a leggazdagabb legény/leány végül elnyeri méltó jutalmát. Aki nem hiszi, járjon utána. Itt a vége, fuss el véle.

Scythe

2016. december 18., vasárnap

GIANTS

Ez a játék izgalmas keveréke több játékmechanizmusnak, mint a licitálás, a vedd és vidd, valamint a munkáslehelyezés. Továbbá a minőségi komponensek, a mutatós tábla és a különleges játékmenet teszik érdekessé.


A játékban a Húsvét-szigeteken található hatalmas kőszobrok, a Moai-ok felállításán fáradozunk, munkásainkkal próbáljuk a kőfejeket a tengerpartra szállítani. A szállításban a többi játékos munkásait is igénybe tudjuk venni, bár ezért az ellenfeleink kapnak győzelmi pontokat.


Egy forduló több elemre tagolódik. Először kisorsoljuk, hogy milyen méretű szobrokat tudunk megszerezni (kifaragni), majd licitálással döntjük el, hogy milyen sorrendben választhatunk belőlük. Ezután egyessével egymás után lehelyezzük a még rendelkezésre álló munkásainkat, ezzel próbálunk szállítási útvonalat kialakítani. Ha ezzel is megvagyunk, akkor a szobrok mozgatása következik, és ha elég ügyesek voltunk, fel is tudjuk állítani azokat a tengerparton. Ha mégsem jutunk el a végcélig, akkor lehetőségünk van megjelölni az adott szobrot, hogy azt nehogy valaki más juttassa  a célba a következő körben. Ugyanígy az egyes célmezőket is lefoglalhatjuk, de persze mindennek megvan az ára.


A kész szobrainkat később agyag kalapokkal díszíthetjük fel, amiért a végén ugyancsak pontokat kapunk. Háromféle munkásunk van. A sima dolgozó egységnyi erővel. A sámán/varázsló ugyancsak egységnyi erővel, de speciális képességgel, amit használva tudunk különféle dolgokhoz jutni, mint további munkások, jelölő maszkok, fák a szállításhoz, agyag fejdíszek, és vele tudjuk lefoglalni a szobrok helyét a tengerparton. A törzsfőnök háromszoros erővel bír. A szobrok ehhez hasonlóan háromféle méretben (1-2-3) készülhetnek, amelyek szállításához a megfelelő számú erőre van szükség.


Amikor valaki az összes talapzatára szobrot állított, a játéknak vége, de a legtöbb pontot elérő játékos nyer. Érdekesség még, hogy minden figura játékosonként különböző, nem csak egy színes meeple. A játék haladtával a tábla egyre gazdagodik látványban, a kiváló minőségű szobrocskák igazán hangulatos képet alakítanak ki az asztalon.

Giants

2016. december 7., szerda

SUSHI GO!

Egy pakli kártya, cuki grafika, egyszerű draftolós, készletgyűjtős játékmenet jellemzi ezt a játékot. Ráadásul kínából elég olcsón beszerezhető, igaz nem az eredeti fémdobozos változat, hanem papírdobozos, de igazán jó minőségű kártyákkal.


2-5 fővel játszható, ahol játékosszám függvényében osztunk lapokat mindenkinek, majd mindenki választ a kapott lapokból egy lapot, amit lefordítva maga elé helyez, a paklit pedig balra továbbadja. 


A lerakott lapokat egyszerre fedjük fel és magunk előtt gyűjtjük képpel felfelé. Különböző laptípusok szerint készleteket alakítunk ki, amelyekért a forduló és a játék végén pontokat kapunk. Három forduló után összesítjük a pontjainkat és a legtöbb pont nyer.


A lapokon értelemszerűen különböző szusi fajták láthatók, illetve van pár extra képességű lap, amivel a lapok értékét növelhetjük, vagy több lapot játszhatunk ki. A játékmenet pörgős, egy menet negyed-fél óra alatt lefut. Kellemes filler játék, minden életkorban játszható.

Sushi Go!