2016. április 21., csütörtök

TAK

Van egy olyan érzésem, hogy megtaláltam az év (de lehet hogy az évtized) absztrakt társasjátékát. Régóta keresgélek olyan kétszemélyes játékot, ami ízitulörn-hardtumaszter, azaz egyszerű szabályokkal működik, mégis komoly mélységű játékélményt ad. Az eddig kipróbált ilyen stílusú játékokban mindig találtam valami apró dolgot, ami miatt nem voltam teljesen elégedett. Elég jó játékok azok is, de valahol kis mértékben mindig sérült a játék eleganciája, vagy nem volt kellő mélysége, taktikája, stratégiája.


A Tak igazából még el sem készült, jelenleg Kickstarteren fut, de már a megszületése is egyedi. Egy regényben találták ki, illetve az író beszámolt róla, hogy ezt a játékot játszották a szereplők. Aztán a szerző egy barátja megalkotta a játék szabályait, így úgymond előbb volt a csirke mint a tojás. Vagy a tojás mint a csirke? De ne csináljunk időparadoxont, inkább nézzük a szabályokat.


A Tak többféle méretű táblán játszható, ezzel változik a játék nehézsége. Kezdők 4x4-es táblán alap 25 darabos kőkészlettel játszhatják csúcskő nélkül. Az általános 5x5-ös táblán játékosonként 24 kővel és 1 csúcskővel játszható. Ettől nagyobb táblán csak a profik játszanak, jóval több kővel és a 8x8-as tábla esetén 2 csúcskővel. A "kövek" (amelyek lényegében mindig fából vannak) lapos idomok, melyeket élükre is állíthatunk, illetve egymásra is stócolhatjuk őket. Az élére állított követ falnak nevezzük és erre már nem pakolhatunk újabb köveket.


A játék célja, hogy a tábla két átellenes oldala között egy útvonalat hozzunk létre. Az átlós irány nem él sem az útvonal megállapításánál, sem a lépéseknél. Kezdésként a játékosok az ellenfél egy kövét helyezik fel a táblára, majd felváltva lépnek a saját köveikkel, amikor is két dolgot tehetnek.

Felraknak egy követ (laposan vagy állítva) egy üres mezőre, vagy lépnek egy saját kővel vagy olyan kőcsoporttal, amelynek a legfelső eleme az adott játékos köve. Egy ilyen csoport bármilyen magas lehet, de lépni csak maximum annyi kővel lehet, amekkora a játéktábla oldalmérete. Ez a kézlimit. A kőcsoport aljából minden lépésünkkor egy vagy több követ ejtünk a következő mezőre (vagy az ott lévő lapos kövekre). Csak egy irányban egyenesen haladhatunk, de mindaddig léphetünk amíg van lerakható kő a kezünkben.


A csúcskő egy különleges játékelem. Erre sem lehet más követ rakni, viszont csak vele lehet az ellenfél falait lerombolni. A csúcskövet önmagában (tehát nem más kövekkel egy csoportban) egy falra rakva, abból a falból normál lapos követ csinál. Természetesen elképzelhető az is, hogy taktikai megfontolásból egy saját falat rombolunk le.


Az útvonal megállapításánál a lapos és csúcskövek is útnak számítanak, de a falak nem. Kőcsoportoknál mindig a legfelső kő számít. Ha egy játékos lépésekor a játékosnak és az ellenfélnek is kialakul az átvezető útvonala, akkor is a lépő játékos nyer. Ezen kívül akkor is véget ér a játék, ha az egyik játékos lépésével vagy lerakásával teljesen betelik a játéktér, vagy az egyik játékos lerakja az utolsó kövét. Ilyenkor a legtöbb mezőt birtokló játékos nyer, de a falak és a csúcskövek mezői nem számítanak bele a végeredménybe.


A játékelemek házilag is elkészíthetők (fából, süthető gyurmából, stb.), vagy a gazdagabbak beszerezhetik a játék különféle verzióit a Kickstarteren (amíg le nem jár).

Tak

2016. április 15., péntek

NEUTRON

Úgy látom egyre kevesebb játékismertető születik, de talán ez a természet rendje, hiszen minél több játékot ismerek meg, annál jobban el tudom dönteni, hogy egy új, ismeretlen játék tetszik-e majd, érdemes-e beszereznem vagy elkészítenem. A Neutron is egy olyan játék, ami ránézésre felkeltette az érdeklődésemet, mert egy könnyen elkészíthető kétszemélyes absztrakt játék, amiket én eléggé szeretek, de sajnos az ilyenek nem sokszor kerülnek nálunk asztalra.


A játék egy 5x5-ös táblán játszódik. A két alapvonalon vannak a két játékos bábúi, amelyekkel a sakk királynőjének megfelelően léphetünk azzal a különbséggel, hogy nincs ütés és addig kell mozogni egyenes vonalban vagy átlósan, amíg akadályba nem ütközünk. A tábla közepén egy közös bábu foglal helyet, amivel mindkét játékos lépni fog.

A játékot az egyik játékos azzal kezdi, hogy a saját alapvonaláról lép az egyik bábújával. Ezután a másik játékos először a közös bábúval lép, majd az egyik sajátjával. Innentől a kezdő játékos is ugyanígy cselekszik. Az nyer, aki a közös bábút a saját alapvonalára tudja mozgatni, vagy az ellenfele kénytelen oda mozgatni, vagy úgy bekeríti a közös bábút, hogy az ellenfél nem tud vele lépni.


Bármilyen témával, bármilyen bábúkkal, zsetonokkal, kövekkel játszható, a táblát bármire felrajzolva, és egy menet sem tart sokáig, úgyhogy több fordulót lehet játszani egymás után.